Nagyon gyakran előfordul ez a típusú alvászavar, nemtől függetlenül, legyen szó akár gyermek-, akár felnőtt korúakról.  Aki a fogát csikorgatja, este korán elálmosodik, reggelente párnáján hatalmas nyáltócsára, valamint migrénszerű fejfásra, ébredhet.

Aki a fogát csikorgatja, este korán elálmosodik, reggelente párnáján hatalmas nyáltócsára, valamint migrénszerű fejfásra, ébredhet. Fájdalom jelentkezhet a fülben, az arcon, az állkapocsban és a fogakban is rágáskor és nyugalomban egyaránt. Az éjjelenként újra és újra megismétlődő fogsúrlódás miatt a fogak lekophatnak, töredezhetnek, és könnyebben romolhatnak (fogszuvasodás), a fogíny is sorvadhat, a fogak gyakran érzékennyé válnak, például a hőhatásokra. Sok esetben az állkapocsízület be is gyulladhat. A tünetek hátterében leggyakrabban az ingerültség, idegesség, szorongás áll, azonban kiválthatja egy túl magas fogtömés, a fogak rágófelszínének nagyfokú egyenetlensége (hosszú fogcsücsök), szabálytalan fogazat, vagy az állkapocsízületben bekövetkező elváltozás, de idegrendszeri megbetegedések (Parkinson-kór) kísérő tünete is lehet. Az egészségkárosító életvitel is hozzájárulhat a megjelenéséhez, ilyen lehet a túlzott alkohol- és koffein tartalmú italok, továbbá kábítószerek fogyasztása.

A fent említett tünetek enyhíthetők, bizonyos esetekben meg is szüntethetők. A legfontosabb a bruxizmust kiváltó ok felismerése, és csak ezt követően szabad a páciens számára legmegfelelőbb kezelési módot kiválasztani és alkalmazni.

A leggyakrabban a fogászatban harapásemelő síneket alkalmaznak a fogak lekopásának elkerülésére, és ezt egészítik ki egyéb kezelési módokkal (pszichológus, gyógyszerek, fogszabályzó). A lekopott fogak általában fogászati tömőanyaggal, híddal, koronával helyreállíthatók. A harapásemelő sín éjszakai viselésével a fogak, és az állkapocsízület károsodása kivédhető.

Szerző: Zombor Judit DE-FOK III. éves hallgató