A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különböző testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz (szövődménnyel járó részegség, alkoholfogyasztással kapcsolatos baleset, sérülés, betegség, vagy szociális-munkahelyi-családi probléma), gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Fontos a betegek kezelésre való motivációjának kialakítása, a beteggel el kell fogadtatni a kezelés szükségességét, ami gyakran nem egyszerű feladat. Az alkoholfüggőség kezelése nagyon összetett, hiszen kezelni kell a megvonási tüneteket, csökkenteni kell az alkohol iránti vágyat, végül kezelni kell az alkoholizmus következtében kialakuló egyéb kórállapotokat. Alkoholbetegeknél a függőség kezelése két főbb szakaszra osztható. Az első az esetleges megvonási tünetek rendezése, mely mindenképpen gyógyszeres terápiát és pszichiátriai osztályos kezelést igényel. A második, hosszabb szakasz a szerről való tényleges lemondás fázisa, az absztinencia elérése, mely kedvező esetben orvosi (pszichiátriai) és pszichológusi feladat, gyógyszeres és pszichoterápiás technikák kombinációja vezethet eredményhez.

Kezdetben el kell érni az önmegtartóztatást vagy a kockázatmentes ivást. A súlyosan függőknél a megvonási tünetek kivédése vagy csökkentése is cél. Végül minden betegnek tartós rehabilitációs kezelésre van szüksége a fizikai és pszichés rekreáció céljából. A jelentkező tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelőzmény (hozzátartozók beszámolója alapján is) és különböző vizsgálatok (emelkedett májenzim értékek, pl.: gamma-GT, GOT, GPT szint, emelkedett vörösvérsejt térfogat /MCV/ és triglicerid szint, EKG-eltérések) együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában.

Az alkoholfogyasztás abbahagyását követően megvonási tünetek jelentkeznek (fokozott izzadás, végtagremegés, nyugtalanság, vérnyomás-emelkedés, szapora szívverés, hányinger, esetenként epilepsziás görcsrohamok), mely gyógyszeres kezelést igényel. Súlyos esetben delírium tremens alakulhat ki (részletesen lásd a delírium tremens címszó alatt). A gyógyszeres kezelés során általában benzodiazepineket (nyugtatószereket), antiepileptikumokat (görcsrohamok megelőzésére), nagy dózisú B-vitaminokat alkalmaznak leggyakrabban, emellett fontos a megfelelő táplálék és folyadékbevitel.