| Pánikbetegségek avagy mitől kell félnünk? |
| Pszichiátria |
| Írta: Cserháti Zoltán |
| 2009. május 18. hétfő, 19:51 |
A szorongásos betegségek közül a pánikbetegségek a leggyakoribbak. [A szorongásos betegségek csoportjába tartoznak a pánikbetegségen kívül a különböző simplex fóbiák (például póktól, kígyótól, bezártságtól való túlzott félelem), szociális fóbia (szerepléstől, mások általi negatív megítéléstől való irreális félelem), akut és krónikus stressz-zavarok.] Hazánkban a lakosság igen magas arányát érinti – akár százezret is elérheti - sokszor nem tulajdonít anak neki megfelelő jelentőséget. Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál. (A nőkre nehezedő hatalmas nyomás miatt alakult így.) Általában 20-40 éves korban jelentkezik. Az emberek többsége abban a tudatban él, hogy a jelentkező tüneteknek (fejfájás, szédülés, hányinger, rémület, mellkasi fájdalom, hidegrázás, rettegés, félelem, gyorsuló szívdobbanás, izzadás, sírás, légzési nehézségek, stb.) szervi eredete van. Ezért általában kardiológushoz, gasztroenterológushoz és neurológushoz fordulnak, ahol a negatív eredmények miatt még stresszesebbek lesznek.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti tünetek közül legalább négynek kell egy időben megtörténnie, hogy valakinek pánikrohama legyen, amely kb. 10 percig tart. Ahhoz, hogy valakit pánikbetegnek írjanak le egy hónapban min. 4 rohamot kell átélni. A tünetek általában három együttes köré csoportosulnak: kardiális, neurológiai vagy hasi pánik köré. Van, akit „elfog a pánik”, ha autóbuszra kell szállni, bevásárlóközpontba menni vagy akár egy moziba beülni. Így nem jár oda vagy csak kísérővel, mert attól fél, hogy rosszul lesz, illetve kellemetlen helyzetbe kerül emiatt. Előbb-utóbb beszűkül az élettere, ami életminősége romlásához vezet és rontja kapcsolatait. A klinikusok szerint az okok kereshetők a problémákkal való helytelen megküzdésben, a szociális támogatottság hiányában vagy a hozzátartozók „túlféltő” magatartásában. Ezért fontos, hogy már a betegség megjelenésének elején bátran szakemberhez forduljunk. A szakemberek szerint a megoldás abban rejlik, hogy a páciens hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat. A pánikszindróma 1980 óta ismert. A mai felgyorsult világban a stressz is kiválthatja a tünetek többségét, aminek hatására még további terhek rakódhatnak az emberekre, akik könnyen kiborulhatnak ettől. Érdemes ezért az életmódunkban, a társadalmi és munkahelyi kapcsolatainkat – ha tudjuk – úgy kialakítani, hogy számunkra a legoptimálisabb és egészségesebb legyen. Az esetek harmadában spontán javulás következik be, ugyancsak egyharmad részük a kezelés hatására tünetmentessé válik. A tünetek szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól kordában tarthatók. Pszichoterápia és gyógyszeres kezelés kombinációja a leghatékonyabb. A kezeléseket mindig egészen kis mennyiségű gyógyszerrel kezdik, és fokozatosan állítják be a szükséges, de legkisebb adagot. Később a leszokás is fokozatosan, de még lassabban történik. Ha szükséges, bármikor vissza lehet térni az eredeti adagra. A nem kezelt pánikbetegek gyakran alkoholba vagy kábítószerbe fojtják szorongásaikat, esetleg a súlyosodó depresszió miatt öngyilkosságot kísérelnek meg. Gyors és tartós javulás érhető el kognitív terápiával, ami a rosszullétek hátterében lévő kognitív torzítások korrekcióját helyezi a középpontba. Hatékony kezelésre nem alkalmasak önmagukban a nyugtatók, csak pillanatnyi enyhülést tudnak biztosítani, s könnyen függővé válhat a páciens. Ezért nem érdemes öngyógyításba kezdeni. |
