Az ultraibolya sugárzás élettani hatásait tekintve kettős szereppel bír, mind a túlzott behatás, mind a csökkentett expozíció káros hatással bír a szervezetünkre.A csökkent UV expozíció D-vitamin hiányhoz vezet, súlyos esetben csontfejlődési rendellenességgel jár, gyermekkorban rachitist, angolkórt, felnőttként osteomalaciat, a csontok demineralizálódását okozza, ami csontritkuláshoz vezet. A ma ismert kétféle D-vitamin közül a D2, vagyis az ergokalciferol döntően a táplálékkal kerül a szervezetünkbe, míg a D3 vitamin, vagyis a kolekalciferol szükségletünk csak kis részét tudjuk az étkezés során a szervezetbe juttatni - ilyen forrás a lazac, a tőkehalmáj, illetve a belőle készült csukamájolaj. A kolekalciferol nagyobb része a szervezet felszínén, a bőrben keletkezik az UV sugárzás hatására. A bőr koleszterin anyagcseréje során 7-dehidrokoleszterin keletkezik, ez a bőrt érő ultraibolya sugárzás hatására fotokémiai bomlást szenved, majd több lépésben kolekalciferollá alakul. A keletkezett vegyületet a vérkeringés szállítja további átalakulásra a májhoz, illetve a vesékhez, hogy aztán kalcitriol formájában kifejthesse áldásos hatását a csontfejlődésben. A kalcitriol növeli a kalcium felszívódását a bélrendszerből, képes kalciumot mobilizálni a csontokból, hosszabb távon pedig elengedhetetlen a normális csontfejlődéshez, a megfelelő mineralizációhoz.

Azonban a túlzott UV terhelés is káros a szervezetre, akutan dermatitis solarist - égési sérülést, leégést, nagy dózisoknál a kivörösödésen túl hólyagosodást okoz. A tartós expozíció irreverzibilis elváltozásokhoz vezet: fokozódik a bőr öregedése, ráncosodása, elvékonyodása, vagy éppen ellenkezőleg: vaskos, durva szaruréteg kialakulását okozza.
A hosszú távú hatásainál előtérbe kerülnek a sugárzás DNS-, és fehérje-szerkezetet károsító tulajdonságai. Az ultraibolya sugárzás jelentős változást okoz a molekulákat fenntartó kémiai kötésekben, átrendezi a szigorúan szabályozott szerkezeteket.
A biokémiában indukált mutációnak nevezzük az UV sugárzás DNS-re gyakorolt hatását. A genom UV elnyelése 260 nanométer hullámhossz körül van, így az UV-C (100-280 nm) és az UV-B (280-320 nm) sugárzás a legveszélyesebb számunkra, melyek nagy részétől az ózonréteg óv meg minket. Az UV sugárzás timin dimerizációt vált ki, ez eltorzítja a DNS-t, akadályozza a DNS leolvasását, másolását. A DNS kettős szálú molekula, melynek szerkezetét a nukleotidok által alkotott bázispárok tartják össze, az adenin (A) és a timin (T), illetve a guanin (G) és a citozin (C) közötti kötések. Ha a bázispárokat összetartó kötéseken kívül kialakulnak egyéb, például timin-timin kötések, vagyis timin-dimerek (TD), az a DNS leolvasásában, illetve másolásában igen nagy akadályokhoz vezet. A molekula meghajlik, az olvasásba hibák csúsznak. Szerencsére a szervezetünk fel van készülve a hibák elhárítására, egy bonyolult javító enzimrendszer segítségével. Azonban ha a sugárterhelés állandó és tartós, a felszaporodott hibák meghaladják a javító enzimek kapacitását, kialakul a rögzült hiba, a mutáció, zavart okozva a sejtosztódásban, kedvezve a daganatok kialakulásának.

Különösen veszélyeztetett az a populáció, ahol ez a javító enzim egyáltalán nem található meg. Ezen veleszületett enzimhiánnyal járó kórkép a xeroderma pigmentosum. Mivel a betegek nem rendelkeznek azzal az enzimmel, ami a timin-dimerek kijavításáért felelős, a mutációk gyakorisága drámaian emelkedik már a korai életévekben. A bőrrák gyakorisága 2000-szeresére növekszik ezek között a gyermekek között, az UV érzékenység extrém mértékeket ölthet, a beteg nem léphet ki fényes nappal az utcára sem megfelelő védőöltözet nélkül. Korábban találó névvel az éjfél gyermekeinek nevezték a beteg gyermekeket, hiszen csak éjjel mozdulhattak ki otthonaikból érzékeny bőrük miatt, és sajnos igen ritkán élték meg a felnőtt kort. Ma a kis betegeket már speciális védőruházattal látják el, a betegség egyetlen kezelési módja azonban ma is csupán a fényvédelem lehet.

Összefoglalva tehát a napfény barát és ellenség is egyben az ember számára. Nélkülözhetetlen a normális csontfejlődéshez és az egészséges kalciumháztartáshoz, azonban a túlzott napfény expozíció súlyosan károsíthatja a szervezetet, és a védekező rendszerünk kapacitása sajnos véges. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk: a napfény éltető ereje mögött állandó veszély is leselkedik ránk.